Hatvanöt éve nevel gyermeket Tatabánya-Újvárosban ez az iskola

Kérjük a volt diákokat, küldjenek be nyolcadikos osztályképet! Az adatokat az anyakönyvekből vettük, névelírás történhetett, kérjük jelezzék a morasuli60@gmail.com email címen! Keressük az 1953-ban nyolcadik évfolyamot végzetteket!

Boros János (1953-1991)

1953. október 16-án született Tatabányán. Az általános Iskolát a II. sz. és a Mező Imre Általános Iskolában járta ki. 1968-ban kezdte meg középiskolai tanulmányait az Árpád Gimnáziumban, ahol leérettségizett. Egy ideig a Volán-nál forgalmi gyakornok, 1972-ben a Cement- és Mészműveknél próbahordó és cementüzemi laboráns. 1974-től Mésztelepen az Erkel Ferenc Művelődési Ház vezetője. 1978-ban a Komárom megyei Moziüzemi Vállalatnál filmművészeti előadó. 1977-ben az Esztergomi Tanítóképző Főiskolára került, ahol népművelő-könyvtár szakkollégiumot végzett. Pedagógusként a Tárkányi Általános iskolában kezdte pályáját.

boros_janos.jpg

1981 szeptemberétől 10 éven keresztül napközis-tanítói állást töltött be iskolánkban. Ezalatt az idő alatt számtalan élménydús túrára vitte a gyerekeket (Szentjánosbogár-túra, Katicabogár-túra, Gerecse-50, Kinizsi 100). Sokszor a sajátjából is adott a szegényebb tanulóknak fagyira, útiköltségre.

1991. októberében tisztázatlan körülmények között halálos kimenetelű balesetet szenvedett. 1991. december 28-án halt meg.

boros_emlekcikk.jpg

Emlékét 1992-től túrával őrizzük meg. A szülői munkaközösség 1998-ban Dani Imre (SZM vezető) javaslatára emléktáblát avatott az iskola aulájában emlékére.

borosjanos_emlektabla.jpg

borostura_2006.jpg

Tóth Vica verse :

A nagy túra /avagy a vaddisznó túr-e?/

Iskolánk szervezett egy szép kis túrát,

ahol biz útba ejtették Buncsú-kútját,

Szép számmal mentek fiúk-lányok,

az élen járt elől Boros, de János.

Mentek, mendegéltek árkon-bokron át,

még egy kerítés sem jelentett akadályt.

Mit sem sejtve másztak át rajta,

lépcsö vezetett át a túloldalra.

Ekkor történt meg a végzetes dolog ott,

koca-mama nagy sebbel-lobbal robogott.

A lányok sikollyal, a fiúk kövekkel dobálták az állatot,

minden volt ez akkor, csak nem áldott állapot.

A tanár úr térképpel hessegette szegényt,

hogy a gyerekekből ne csináljon túróslepényt.

A nevelők biztonságba értek végre,

a tanárúrnak megállt a szívverése.

A szívgörcs fogta el Jancsi bá-t,

aki akkorra már egy kicsit sápadttá vált,

mert egyszer csak rémülten látta,

hogy egy fiú a menekülés útját állta.

Az állat eléggé ki volt akadva,

a tanár úr se gondolt a következő napra!

De végül befejeződött az izgalmas kaland,

mert másnap már a tanár úr tartotta a számtant.

+1-hez hozzárendelünk hámat lett a vége,

 s a gyerekek sem kerültek csúnya végre.

(gyerekvers az egykori Mezős Hiradóból)

Mezős Újság 1991, Nika Olivér riportja Boros tanárúrral

Tegnap sebbel-lobbal szakítottam be Boros tanár úrra az ajtót. Mire ő meglepődött, az igaz. Szándékom szerint egy kis beszélgetésre szerettem volna rábírni. Jó kedve volt. Itt az alkalom. Én pedig elkezdtem. Nyomtam a sódert és kérdezősködtem.

- Mi szeretett volna lenni?

- Nem tudtam eldönteni, de tanár semmiképpen.

- Hát én se lennék tanár, ha két mankóval jönnének elém könyörögni, akkor sem.

- Hol járt iskolába?

- A Mezőben kezdtem. 4-es lettem, amikor megnyílt a kettes számú iskola. Ott végeztem el az általánost. Majd az Árpád Gimnázium és tanítóképző következett.

- Melyik tantárgy volt a kedvence?

- A földrajz, mert olyan tanár néni taníttatta meg velem, aki bejárta a fél világot: Laky Irma. Csodálatos térképeket rajzoltunk.

- Bevallom, az én kedvenc tantárgyam az el sem jövés.

- A tanár bácsi jó gyerek volt?

- Nem. Nagyon rossz gyerek voltam. Nem szerettem tanulni.

- Szereti az állatokat?

- Igen, ha nem támad a vaddisznó: simogatni pedig a sünt nem szeretem.

- Honnan ered a természetszeretete?

- Egy elsős gyerektől(Lukovics Kati). Tőle tudtam meg, milyen nehéz a Gerecse 50. Azóta járom az erdőt. Volt az iskolában egy tanár bácsi, Falvi Béla, vele kezdtem a túrázást.

- Mit csinál szabadidejében?

- Olvasok, zenét hallgatok, és viszem a gyerekeket világgá.

- Mi a kedvenc étele?

- Csirkepörkölt nokedlival és vadas knédlivel.

- Házias?

- Az ablakpucolás és a porszívózás, az megy.

- Tud-e főzni?

- Nem. Zsíros kenyeret tudok kenni, ha felvágják a kenyeret.

- A mai gyerekek neveltségében milyen hibákat vett észre?

- Az a baj, hogy sok helyen nincs meg a családi háttér. A felnőttek nem foglalkoznak eleget a gyerekükkel. Pénzzel nem lehet szeretetet nyújtani.

- Köszönöm a riportot! További egészséget és sok jó túrázást kívánok!

Szentjános-bogár túra (Mezős Híradó, 1991. május)

Öt óra. Elindult a busz Tardosbányára. Sok idő telt el, mezőkön, hegyeken keresztül utaztunk, mire végre odaértünk. Elsőként egy sáros, meredek hegyet kellett megmásznunk. A túra igazán csak most kezdődött, amikor az erdőbe értünk. Innen tovább egy jelzésen haladtunk. Éppen kiértünk egy nagy mezőre, amikor végre sötétedni kezdett. Mindenki lámpával ment tovább. Térdig ért a sár, bokáig a hó. Magas hegyeken keltünk át, míg végre megálltunk pihenni. Továbbindultunk és betértünk Vértestolnára. Egy kocsmában pihentünk meg, hogy mindenki egyen, igyon. A faluban úgy bámultak minket az ablakból, mintha Ali baba és a 40 rabló tért volna be hozzájuk. Na, de indulás! Újra hegy következett. Sok barangolás után végre fényeket láttunk a hegyről. Letértünk a jelzésről és a fények felé indultunk. A hó egyre nagyobb lett. Végre beértünk a fényeket adó helyre, de tíz perccel később szomorúan tapasztaltuk, hogy Tatabánya helyett Szőlősön kötöttünk ki. Kiértünk a főútra és mindenki elborult, mint maci a málnásban. Boros tanár bácsi elment megnézni, hogy van-é vonat, ami hazavinne. Két perc múlva jött visszafelé és így szólt: -Van egy rossz hírem és van egy jó. A jó az, hogy van vonat. A rossz, hogy hajnali 4-kor. Szomorúan indultunk hazafelé: gyalog a főúton. De itt már nem volt hó.


JENEI GYULA (1934-2008)

1934. május 6-án született Hajdúnánáson. Még csecsemő korában, Sárrétudvariba, az édesapja falujába költöztek. Egy kis házban nevelkedett két lánytestvérével, szüleivel és még másik rokon családdal. Alig múlt 5 éves, mikor Pesterzsébetre költöztek, ahol az édesapja a fegyvergyárban kapott munkát. A bombázások után ismét visszaköltöztek a gyermekkori emlékeket őrző falujukba. Közben a férfiakat behívták katonának, ahonnan az édesapja már nem jött vissza. Eltűnt a Don-kanyarban, ütközetben.

A nyolc osztály elvégzése után a berettyóújfalui gimnáziumba vették fel. Jó tanulmányi és sport eredményei után a második évtől kollégista is lehetett. Az iskola elvégzése után a Tanácsnál dolgozott. 1953 őszén bevonult katonának Szolnokra. 1956-ban Kecskemétre helyezték egy harcálláspontra, majd Budapestre a rádióállomás felderítőkhöz, mivel volt rádiótávírász minősítése. 1959 őszén leszerelt. Először a Püspökladányi Járási Könyvtárban volt szervező könyvtáros, majd Sárrétudvariban a Tsz-ben könyvelőként dolgozott.

jeneiolvaso.jpg

A felesége javaslatára szakmát váltott. Az iskolában hiányzott a kémia és a rajz szakos tanár. Így elvégezte Egerben (1964) a technika szakot, majd Nyíregyházán a rajz szakot. A főiskolán kezdődött el a festészet iránti érdeklődése. Később rajzkomplex és  esztétika szakot is végzett. Ő dekorált a faluban az ünnepeken. Sokszor 3X6 méteres transzparenseket is kellett készítenie.

jenei-furulya.jpg

Így aztán a tanári pályán maradt. A gyerekeknek rajz-, furulya-, citera- szakköröket tartott. 1960-tól modellező szakkört is vezetett. Több éven át tanította a gyerekeket a repülő- és hajómodellek készítésére. Sok eredményes versenyt is tudhatott maga mögött országos szinten is.

jenei-hajomodell.jpg

Mindig képezte magát. Festő-és alkotótáborokba járt, ahol neves festő-grafikus művészek tanítottak. És persze állandóan festett, szobrokat faragott. Több kiállításra is beválogattak munkáiból.  Közben két lány született. 1985-től a tatai katonai kollégiumban nevelő, Vértesszőlősön vett házat, ott született meg első unokája. A festést még ekkor sem hagyta abba, saját kiállításai is voltak. Mindig barkácsolt, fúrt, faragott, munkálkodott.

jeneikiallitas1.jpg

1988-tól a mi iskolánkban, a Móra Ferenc Általános Iskolában (akkor még Mező Imre Általános Iskola) tanított egészen nyugdíjba vonulásáig.

jenei_modellezo.jpg

Szeretett itt dolgozni mindig jó kedvvel tért haza. Számos diákot készített fel különböző rajzpályázatokra, modellező versenyekre eredményesen. 1990-ben kiállítást rendeztünk alkotásaiból. Nyugdíjasként is folytatta aktív munkáját, de ekkor már nem az iskola, hanem a négy unoka és a ház körüli teendők kötötték le.


2008-ban hunyt el. Munkáját iskolánk tantestülete Móra-plakettel ismerte el, 2010-ben emlékére a tantestület díjat alapított, amellyel az iskola által kiírt megyei rajzpályázaton legeredményesebb tanulót, és a legtehetségesebb rajzkészségű tanulónkat díjazzuk.

Linda riportja Jenei Gyula tanár bácsival a Mezős Híradóban

- Honnan jött a tanár úr Tatabányára?

- Hajdú-Bihar megyét 3 éve hagytam el. A tatai Katonai Kollégiumban helyezkedtem el nevelőtanárként. Leendő katonatiszteket képeztünk.

- Mi a véleménye Tatabányáról?

- Ez a vidék nekem szokatlan. Gyakran jutnak eszembe Petőfi szavai: Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom;Börtönéből szabadúlt sas lelkem,Ha a rónák végtelenjét látom.

- Vannak-e olyan gyerekcsínyei, amikre szívesen emlékszik?

- Vannak. Például egyszer órán rossz voltam, és a pap meghúzta a pajeszomat. Nagyon fájt. Kimásztam az ablakon és utána kikértem a táskámat az ablakon. Tudtam, hogy másnap mi lesz, előre felkészültem az igazgatói fenyítésre, ami annyiból állott, hogy nádpálcával jól elfenekeltek. A svájcisapkámat a nadrágomba tettem, hogy ne fájjon. A gimnáziumban pedig óra alatt zsíros kenyeret osztogattunk a „nyomorbrigádnak". / A nyomorbrigád tagjai a kollegisták voltak./

- Mivel foglalkozik szabadidejében?

- Festegetek /olajfestékkel/, faragok, hajót és repülőt modellezek. A kedvenc festőm Egry József.

- Milyen zenei műfajt szeret?

- A komolyzenét, de csak halkan.

- Mi a véleménye a modern festészetről?

- Nem szeretem. Sem a mértani alkotásokat, sem a természet utánzását. Van egy fa. Úgy, ahogy látom, lefestem. Művészet az? Szerintem azért találták fel a fényképezőgépet.

- Melyik a kedvenc színe?

- A kék. Nagyon szeretem a színeket. Arra nevelem a tanítványaimat is, hogy színekkel dolgozzanak.

- Mi a kedvenc étele?

- Mindent megeszek, csak a zöldbabot és a tökfőzeléket nem.

- Utolsó kérdésem: Mit üzen a tanítványainak?

- Tanuljatok becsülettel! Figyeljétek a természet megváltozhatatlan, lefesthetetlen örök színeit!


Görgényi István, a "magyar Goya" (1917-1973)

Iskolánk rajztanára volt 1964-1969 között.

gorgenyi_onarckep1970.jpggorgenyi_onarckep.jpg


Bányászcsaládban született Bánhidán 1917. február 20-án Benkovics néven. Szákszenden pásztorként, Kispécen cselédként, a kisgyóni bányában csapatcsillésként dolgozott. Az országot járva alkalmi munkákat vállalt.

gorgenyi5.jpg

Magáról így vallott: "Heten voltunk testvérek. Szák-Szend községben pásztorkodtam, a Gyór megyei Kispécen cselédeskedtem, a kisgyóni bányában csapatcsillés voltam". Az országutat jártam, vándorlásaim során mindenféle alkalmi napszámos munkát vállaltam. 1940-ben a főiskola freskópályázatán második díjat nyertem...."

Tehetségét korán felismerték Tatabányán. Jótékonycélú adományok tették lehetővé, hogy jelentkezhessen a négy elemivel a képzőművészeti főiskolára.
Aba Novák Vilmos és Bottka Miklós főiskolai tanárok műtermében fejlesztette rajztudását. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványaként, 1942-ben szerzett diplomát. Sokan festőtársai közül "kis Rudnay"-nak nevezték. Nem Rudnayt utánozta, hanem a nagy mester által teremtett festői iskolát elfogadva alakította egyedi és egyéni hangját. Tanulmányúton volt Bécsben és Münchenben.
Tanulmányai befejeztével visszatért Tatabányára, ahol bányászként dolgozott. Később rajztanárként és grafikusként tevékenykedett. Tanított Szabadszálláson a Petőfi Iskolában, Tatabányán a Mezőben (Ma. Sárberki Általános Iskola telephelye Móra Ferenc Ált. Isk.) és halála előtt a tatabányai Petőfiben.

gorgenyiszabadszallas.jpg

gorgenyi_istvan.jpg

Görgényi István korrigál a Bányász Képzőművész Körben. Archív fotó a Tatabányai Múzeum gyűjteményéből

Bekapcsolódott a Bányász Képzőművész Kör munkájába, 1957-58-ban vezetője is volt a szakkörnek. A Művészeti Alap tagja volt.

gorgenyi_szabadszallas_jozsef_attila_haz.jpg

Szabadszállási József Attila ház (1971. szeptemberi kiállítási anyag a Népházban)


1973-ban hunyt el Tatabányán.

gorgenyi56.jpg

Görgényi István a forradalom leverése után titokban készítette több száz művét '56-os emlékei alapján. A képek teljes titokban készültek, és elkészültük után a ház pincéjében rögtön elrejtette azokat. A titkosság oka érthető, hiszen a festőre és családjára súlyos retorziók vártak volna, ha fény derül „ellenforradalmi reakciós" tevékenységére.

A művész 1973-ban meghalt, a képeket családja tovább őrizgette, és csak 2006-ban kerültek nyilvánosságra.

gorgenyi_emlekkonyvbe.jpg

Források:

* http://www.tata.hu/varosunk/kultura/muzeum/kuny/2587

* 1971. Népház kiállítási katalógus

*http://nivo.blog.hu/2010/10/23/festmenyek_szombatra_gorgenyi_istvan_56_titkos_festoje

* P.Tóth Enikő: Gorgényi istván festményei a Rigó gyűjteményben Tata,2011 Derik Hungária Kft

Kollégák, alkotótársak Görgényi Istvánról

Falvi M. Béláné

Emlékezetem szerint az 1964-65-ös tanévben érkezett hozzánk Görgényi István. Akkor még nem tudtuk, milyen kolléga lesz és hogy milyen kiváló festőművész.

IV-es osztályom volt, 52-es létszámmal. Mivel áldott állapotban voltam, könnyítették a terheimet. A rajzot szakosították és mi Görgényi tanár bácsit kaptuk. Nagyon jó intézkedés volt, a gyerekek számára érdekesebb és vidámabb órák voltak, mintha én tudálékoskodtam volna a művészetekről. Sajnos nekem csak februárig volt a munkatársam. Engem még jobban óvtak, ezért ha akartam - ha nem - szülési szabadságot „vettem ki". Így aztán Görgényi tanár bácsitól és a négy évig tanított osztályomtól egyik percről a másikra el kellett válnom.

Hogyan emlékszem rá?

Nagyon barátságos, gyermek és munkaszerető kolléga volt. Segítőkész. Amíg vele tanítottam, gyakran bent maradtam a rajz órákra. Csodáltam a türelmét, leginkább a rajzoló tudományát. Egyszer megkértem, mutasson nekem fortélyokat, hogy könnyedebben firkanthassak a táblára szemléltető képeket. Megtette, szabad ideje rovására. A kis állatokkal kezdtük. Pillanatok alatt odavarázsolt nyuszit többféle pózban, baromfiakat meg a jó ég tudja már mi mindent. Nehezen tudtam követni. Sajnos mára már elhalt ez a tudásom. Önzetlenül segített nekem.

Egy másik eset, ami ezt bizonyítja. Már újból tanítottam, két gyermekem a bölcsödében volt. A gondozónők gyermekeit is tanítottam. Ők úgy vélték, hogy a szekrénykékre én tudok rajzolni - festeni jeleket, aztán azokat felragasztjuk. Hát nagy bajban voltam, mivel nem jeleskedtem a tevékenységben. Elhatároztam, hogy tanácsot kérek Pistától. Illetve segítséget. Ő rajzolja meg körpecsétre az ábrákat, amiket én kiszínezek. Aztán felragasztjuk a szekrényekre és kész a jelölés. Nagyon elképedt. Azután türelmesen, nyugodtan elmagyarázta, hogy ez egy sületlenség. Nem így kell azt csinálni. Egyik hétvégén, szombat délután (tanítás után) kettesben elmegyünk a bölcsibe. Megbeszéljük a gondozókkal, terepszemlét tart, aztán a többi az ő dolga. Így is lett. Már nélkülem szervezett és egyeztetett, dolgozott. Csodálatosan szép jeleket festett a szekrényekre, a saját olaj festékével.Így aztán vízálló, takarítást tűrő, gyönyörű dekorációt kapott a bölcsöde. Semmilyen anyagi felajánlást, fizetséget nem fogadott el. Azt mondta: neki bőven elég fizetség látni a gyerekek örömét, amikor meglátták a szekrénykéiket. A városban híre ment ennek. Megcsodálták, és röviddel ezután több intézmény is ezt a példát követte. Pista kapott egy-két meleg kézfogást.

gorgenyi1.jpg

Szeretett a gyerekek között lenni. Ha neszét vette, hogy valamelyik osztály kirándul, szívesen csatlakozott hozzájuk. Mesélt neki, ott is tanítgatta őket a természet szépségeire, szeretetére. Vitte festő alkalmatosságait, vázlat füzetét. És ha olyat látott, ami megragadta, elfelejtett minden mást, rajzolt.

Jó ember, jó kolléga, jó tanár volt. Csak a legnagyobb tisztelettel, szeretettel lehet rá emlékezni, róla beszélni.

Erdélyi Péterné

Én a Petőfi iskolában tanítottam együtt Pista bácsival. Ez 1969 körül lehetett. A Petőfi iskola Felsőgallán a „HATOS” aknával szemben állt, sajnos bányaművelés miatt lebontásra került 1972-ben.

Ha becsukom a szemem, akkor egy vékony, közepes termetű, mindig sötét ruhában járó, egyszerű embert látok.

Szerette a gyerekeket. Szeretett pecázni. Szívesen járt futball mérkőzésekre, mivel a fia /Pista/ a „Bányász” ifi csapatában kapusként játszott. Ha Pista egy-egy barátját meghívta hozzájuk, azonnal portrét készített róla.

Kádár Péter riportjai: Görgényi István emlékezete  Dolgozók Lapja 1985. jan. 26. 6. oldal

Krajcsirovits Henrik:

- Rendszerint egyedül járt festeni. Nagyon szerette a nádfedeles, dülöngélő viskókat. Amikor vette a festőszéket, a nagy festőládáját és neki indult "szűz tájakat" keresni, melynek lelke van. Előfordult, hogy kigúnyolták. Azt mondták róla, hogy nem festő, hanem csak őstehetség. Nyughatatlan alkotó volt Ez a lényeg.

Csak magában hitt?

- Csak önmagának és a tapasztalásnak. Nyughatatlanságára jellemző, hogy még örökmozgót is megpróbált szerkeszteni, pedig tudva-tudta, hogy lehetetlen.

Bondor István

-Gyermekkori pajtásom volt. Akkor még Benkovits Istvánnak hívták. Hogy úgy mondjam, szabadságszerető gyerek volt.

-Úgy érted iskolakerülő?

- Megesett, hogy édesanyja vezette elő, s személyesen adta át a tanítónak, mert félt, hogy különben nem jut el az iskoláig.

- Ezek szerint rossz tanuló volt?

-Nem. Felismerték rajztehetségét. Tizenhárom éves volt, amikor lerajzolt engem, pontosan, gyorsan.

- Később már alkotóként találkoztatok Tatabányán.

- Mondtam is neki gyakran: Hagyd abba ezt a sötét búskomorságot! Nem áll jól ebben a világban! De ő sosem engedett a negyvennyolcból.

- Festői erények közül melyikkel bírt leginkább?

- Szerintem kiváló portréista, karakterfestő volt. Rendkívül gyorsan dolgozott. Egyszer elmentünk Oroszlányba a szlovák Mári nénit festeni. Pista olajjal festett. Húsz perc múlva megszólalt: "Na ez kész!" Megnéztem, tényleg kész volt. "Nem én vagyok gyors, hanem László Fülöp - mondta. -Amíg a felesége kimerte a levest, ő megfestett egy képet..."

- Mielőtt meghalt volna - még a régipostánál lakott egy hatajtósban - láttam nála egy csendéletet. Boldog új évet kívánni mentem. " Miféle új év az, amikor az embernek üres a zsebe - sóhajtotta, - nekem már végem. Idenézz! - Megcsavarta a lábán a bőrt, az úgy maradt. - Látod! Szétgyötör a rák!"

- Azt a csendéletet megvettem akkor, most is kedvenc képeim közé sorolom.

Erdélyi Árpád:

- Pincében dolgozott, ott készítette egy százas égőnél sok képét. Soha nem volt még biciklije sem.Néha én vittem ide-oda festegetni. Mindig a szive szerint dolgozott, és iszonyú félelmek gyötörték. Nagyon vágyott a megértésre, nehezen viselte hiányát. Én akkor barátkoztam vele, mikor már mindenki elhagyta...





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 56
Tegnapi: 61
Heti: 258
Havi: 1 464
Össz.: 214 721

Látogatottság növelés
Oldal: Boros János-emléktúra, Jenei Gyula-díj, Görgényi István
Hatvanöt éve nevel gyermeket Tatabánya-Újvárosban ez az iskola - © 2008 - 2017 - morasulihatvan.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: kati varga józsefné - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »